Villány, a bor hazája

„Aranyat érő bort” termelnek az ország legdélibb borvidékén. A hagyomány szerint a borászat itt, e vidéken született. A villányi borok a legkarakteresebb ízű borok hazánkban, a 19. században Európán kívül Amerikába és Brazíliába is eljutottak.

„A villányi az elegáns bor, a gavalléroké és a dámáké. A magam részéről bálra csak villányit adnék… Minden előnye akkor bontakozik ki, ha az ember frissen fürdött, borotválkozott, tetőtől-talpig átöltözött. Leginkább frakkban vagy szmokingban, hölgyek dekoltázsban. Mértéktartó, finom, jólnevelt.” – írja Hamvas Béla.

Régészeti ásatások alkalmával a Villányi-hegy lábánál megtalálták azt a római kori villát, amelynek házi oltárán a bor tárolására alkalmas cserépedény is előkerült. Bizonyítva, hogy ezen a submediterrán tájon már 2000 éve jelen van a szőlő és a borkultúra.

A Honfoglalás után a területen a Kán, Kalán és a Bor nemzetség telepedett le. Később valószínűleg királyi birtok volt. A tatárdúlás után a magyarság elsősorban a várak (ezen a borvidéken Siklós és Szársomlyó) környékén művelte a szőlőt. Erre utal, hogy IV. Béla király 1247-ben – a szársomlyói vár alapítólevelében – említi Harsány határát a szőlőkkel.

A török uralom alatt Villány teljesen elpusztult, de a szőlőtermesztés nem szűnt meg, mert a közeli falvak lakói a villányi szőlők egy részét tovább művelték. A mohácsi vész idején a terület Perényi Péter tulajdonában volt. Az elpusztult magyar faluba a törökök szláv, rác népességet telepítettek. Ők hozták magukkal a Kadarka fajtát, és a héjon erjesztéses vörösborkészítés technológiáját.

A megfogyatkozott szőlőterületet gyorsan pótolták, sőt tovább növelték. A török uralom alatt megfogyatkozott lakosságot a 17. század végétől főleg német nemzetiségűekkel pótolták. Betelepülésük jelentős változásokat hozott a szőlőtermesztésben és a borászatban. Magukkal hozták a „Portugieser”, azaz a Kékoportó szőlőfajtát is, mely alapja lett a mai vörösbor kultúrának. .

A falvak közelében pincesorok épültek. A kis présházakból nyílnak a rövid, ritkán elágazó, nem mély pincék. Itt történt a leszüretelt, és szekéren álló nagy hordókban odaszállított termés feldolgozása, erjesztése. A villányi bor egyre nagyobb hírnévre tett szert, jelentős exportáru volt.

A filoxéra ezeket a szőlőket sem kímélte. A villányi Teleki Zsigmond szőlőnemesítő nevéhez fűződik azoknak az ellenálló alanyfajtáknak a kinemesítése, amelyek segítségével a filoxéravész elmúltával megkezdődhetett Európa-szerte a szőlőültetvények újratelepítése.

A történelmi múltra és a mai magas színvonalú borkultúrára tekintettel 1987-ben nemzetközi zsűri „A szőlő és a bor városa” címet adományozta Villánynak.

Villány nevéhez olyan jellegzetes borünnepek kötődnek, mint a szeptemberi Európai Bordalfesztivál, vagy a kétévenként megrendezésre kerülő októberi Bacchusi Napok, ismertebb nevén Vörösborfesztivál. Utcáin hangulatos, szépen felépített pincesorok, présházak árulkodnak a község szőlőgazdálkodásáról és borkultúrájáról. Az itteni emberek nem a bort választják az étek mellé, hanem pont fordítva: a helyi borok határozzák meg, hogy mi kerüljön aznap asztalunkra. A villányi vörösborok karakteres íze kitűnően érvényesül ugyan a vörös és vadhúsok mellett, a helyiek először mégis az évszázados hagyományok szerint, bográcsban, szabad tűz fölött elkészített villányi pincepörkölttel kínálják meg vendégeiket. Bár magát a pörköltet villányi kékoportóval ízesítik, étkezés közben is villányi vörösbor járja hozzá.

Polgár Zoltán, Katalin és két gyermekük elsőként hozták itt létre saját pincészetüket. Boraikra a legkorszerűbb technológiával párosult tradíció, a több évtizedes szakmai tapasztalat és a jó ízlés jellemző. Borászati életművének elismeréseként 1996-ban „Az év bortermelője” címet adományozta Polgár Zoltánnak a Magyar Borakadémia és a szakmai közvélemény. A Villányi Borvidéken a borturizmus és a bormarketing úttörői voltak. A Villány-Siklós Borút Egyesület alapító tagjai.

A Polgár Pincészet 2003-as Cabernet Franc bora nyerte el a „Főváros Bora 2006” megtisztelő címet az április 15-17. között megrendezett Budapesti Első Tavaszi Borfesztiválon. 2006. április 5-én a Villányi Hegyközség neves bortermelőket felvonultató, hagyományos Villányi Borversenyén a Polgár Pinot Noir 2003-as bort Nagy Aranyéremmel díjazták. Aranyéremmel tüntették ki a 2004-es évjáratú Hárslevelűt, a 2003-as Kékfrankost, a 2003-as Polgár Elixír Cuvée-t és a 2004-es Chardonnayt. A Polgár Pincészet borai egy évtizede érnek el nagyszerű eredményeket a hazai és nemzetközi borversenyeken.

A Pécsi Tudományegyetem kutatói sejtkísérletekkel bizonyították a vörösbor jótékony hatását a szívre. A 2002-es Polgár Merlot hatására a szívinfarktuson átesett sejtek újból életképesek lettek. A kutatók a Polgár borokban kimagasló antioxidáns értékeket mérnek, ami a környezetbarát és emberbarát szőlőtermesztésnek köszönhető. Sem műtrágyával, sem rovarirtó- vagy gyomirtószerrel nem terhelik a környezetet, a gondos kézimunka a szőlőfürt igényei szerint igazgatja el a leveleket. Ezek nem a globalizációnak megfelelő műtanninos, gyorsítottan érlelt, mesterségesen öregített borok. Üdék, gyümölcsösek, egészségesek – a Polgár Bor a Természet lelke.

Az 1912-ben létesített Schaumburg-Lippe féle hercegi pezsgőpince hagyományait felelevenítve 2005-ben elkészült a Polgár Pincészet kétféle sajátosan száraz,, palackban erjesztett pezsgője: a Polgár Pearl Crémant Blanc Brut és a Polgár Pearl Crémant Rosé Brut. A fehéret chardonnayból, pinot blanc-ból és zöld velteliniből, a rosét kadarkából és pinot noirból erjesztik. A két elegánsan gyöngyöző pezsgőt Polgár Zoltán maga értékesíti Villányban, többcsillagos szállodák, éttermek számára szállít, Budapesten pedig a Budai Borszalonban árulja.

A Villányi Borvidékre jellemző szőlőfajták, borok

Portugieser (Kékoportó), Kadarka – fajtajelleges, finom csersavtartalmú
Kékfrankos, Cabernet sauvignon, Merlot - sötét rubinszínű, telt, testes, fűszeres zamatú borok
Olaszrizling – hosszú, tüzes fehérbor
Hárslevelű – nagy testű, szép savú bort ad.

A Lorántffy Zsuzsanna Borrend egyik zászlósbora a 2002-es Aranyhárs, mely a novemberi szüretelésű Hárslevelű töppedt bogyóiból készített édes desszertbor, igazi borkülönlegesség. Színe borostyánsárga. Finom hársméz illatú és zamatú, de mellette a dió, a bors és a naspolya is felfedezhető benne. Kiváló desszertekhez, kelt kakaós csigához, de a libamájhoz és a kékpenészes sajtokhoz is ajánlható, 11-12 C-on.